A világklasszis és az élsportoló nem ugyanaz – interjú Bánhidi Ákossal

Rövidpályás gyorskorcsolyázóink remekül kezdték a szezont, az érmek mellett a Burján Csaba, Krueger Cole, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Varnyú Alex összetételű férfiváltó világcsúccsal győzött Calgaryban. Bánhidi Ákossal, a válogatott edzőjével beszélgettünk az olimpia utáni újrakezdésről, a változásokról és a jövőről.

Hogyan indult a felkészülés a sikeres phjongcshangi téli olimpia után?

Sokat hagytunk ki, mert a négyéves terhelésből talpra kellett állni, a versenyzők három hónapig teljes pihenőt kaptak. Nekünk, a szakmai stábnak közben el kellett kezdeni tervezni a jövőt, hiszen voltak változások, a sportolók közül több régi motoros nem folytatta a pályafutását, és az állampolgárság megszerzése után pedig néhányan csatlakoztak hozzánk.

Egészen pontosan kikről van szó?

A távozók között ott van az olimpiai bajnok Knoch Viktor, aki egyelőre hezitál, de egy évig biztosan nem versenyez, aztán majd meglátjuk, utána hogyan gondolja, érez-e még magában erőt és motivációt a folytatáshoz. A nők között a világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok Heidum Bernadett a montreali világbajnokság után visszavonult, akárcsak Keszler Andrea, aki viszont visszatérhet még, miként az Európa-bajnoki bronzérmes Kónya Zsófia is, akinek még nem százszázalékos a döntése.

És az érkezők?

A férfiak között a magyar felmenőkkel rendelkező amerikai John-Henry Krueger döntött úgy, hogy októbertől magyarként szeretne versenyezni tovább. Róla azt kell tudni, hogy Phjongcshangban ezüstérmes lett ezer méteren, 17-szeres Világkupa-érmes, és a már nálunk versenyző Cole Krueger öccse. A Knoch családot most Viktor felesége, Márta képviseli, aki visszatért a gyermekvállalás után, de a hölgyeknél a fiatalítás kerül előtérbe, szeretnénk például, ha Sziliczei-Németh Rebeka tovább erősödne és előrelépne. A szakmai stábbal pedig egy olyan utánpótlás-fejlesztési programot dolgoztunk ki, aminek keretében a fiatalok is csatlakoznak az olimpiai kerethez, a cél a felzárkóztatás.

A szakmai stábban történt változás?

Nem, mert mint a magyar csapat vezetője úgy gondoltam, egy sikeres felálláson nem érdemes változtatni. Egyedül a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség ügyvezetői igazgatói posztján történt változás, Orendi Mihály helyére Schulek Csaba érkezett. De ez a szakmai stábot nem érintette.

A februári téli olimpiai óta változott valami a felkészülésben?

Gyakorlati szempontból annyi, hogy a sportcsarnok mellett most már van egy kis kompakt konditerem, így nem kell elhagynunk az épületet, ha ilyen jellegű tréninget kell végeznünk. Egyébként pedig volt, akit nehezebb volt gatyába rázni a pihenő után, de a siker nem szédített meg senkit, a fejekben nem történt különösebb változás, amit azért fontos megemlíteni, mert e nélkül a hozzáállás nélkül szerintem nem is nyertünk volna olimpiát. Tapasztalataim szerint, aki nem kellő alázattal áll hozzá, elveszíti a játszmát, viszont aki ezt tényleg megérti, az már nehezen csúszik el. Az idénynyitó sikeressége egyébként szintén ezt bizonyítja.

Számítottak arra, hogy ilyen sikeresen, aranyérmekkel és világcsúccsal kezdődik az idei versenyszezon?

Bíztunk benne, hogy jó úton haladunk, de őszintén mondom, ilyen erős kezdésben nem reménykedtem. Nemcsak a mi csapatunk lett más, a mezőnyben több helyen kardinális változások követték egymást, én pedig reméltem, hogy nálunk mindenki kipihente magét, és szezon elején összejöhet egy-két érem.

Mi történt Liu Shaolin Sándorral Calgaryban?

Csütörtök délben, a versenye előtt egy nappal hirtelen felszökött a láza, rázta a hideg, ami izomgörcsökhöz vezetett. Kiderült, hogy elkapott egy vírusos influenzát. Kocsiba raktam és irány a kórház, ahol kezelést kapott, de még másnap is gyenge volt. Viszont fokozatosan tért vissza az ereje, így el tudott indulni a versenyen, és ugyan nem jutott az A-döntőbe, simán megnyerte a B-döntőt, ami a körülmények között óriási dolog volt.

Hogyan tudott a betegsége ellenére rajthoz állni?

Persze számít a háttércsapat törődése és támogatása is, de ez elsősorban a versenyzőn múlik. Sanyi világklasszis, és félelmetesen erős a szervezete, így tudott fizikailag és mentálisan talpra állni egy ilyen helyzetben is. A világklasszis és az élsportoló nem ugyanaz, ami megmutatkozik abban is, hogyan kezeli valaki az addigi eredményeket, tovább tud lépni és tovább tudja csinálni a feladatát ugyanazon a magas szinten. Ennek külön pszichológiája van, őket máshogy kell kezelni.

Most mi a következő lépés, hogy tervezik a jövőt?

Ebben a szezonban szeretnénk megszerezni a megfelelő mentális és fizikai alapokat, amivel neki tudunk vágni a következő olimpiai ciklusnak. A távlati cél természetesen a 2022-es pekingi téli olimpia, de a napok addig gyorsabban telnek, mint gondolnánk. A következő verseny a világkupa-sorozat harmadik állomása Kazahsztánban, ahova decemberi elsején már utazunk is.

VINCZE SZABOLCS