Török Ferenc mesteredző elárulta a hosszú élet titkát

A kétszeres olimpiai bajnok öttusázó Török Ferenc augusztus 3-án ünnepelte népes családjával a kilencvenedik születésnapját. A négyszeres világbajnok szövetségi kapitányként is sikeres volt: tanítványai hét arany-, tíz ezüst-, négy bronzérmet szereztek világversenyeken. A mesterezővel budai háza teraszán beszélgettünk a születésnapja előtt.

– Ebben a korban, már a legfontosabb kérdés: hogy van?

­– Míg itt vagyok, addig jól… Persze kisebb-nagyobb problémák vannak. Most például az, hogy egy hónapja éjjel elestem, s eltört a bal vállam. Szerencsére nem mozdult el csont. Kint voltunk nyaralni Törökországban, de a vállam miatt nem úszhattam. De azért edzettem, így a lábam fájdult meg, mert túlerőltettem.

– Még mindig rendszeresen sportol?

– Hát persze. Ha nincs semmi bajom, hetente hétszer edzem. Első a nagy kedvencem a tenisz, amit itt a kerti pályán játszhatom. Emellett van úszás, nording walking, kerékpár és gyógytorna. Hála Istennek nem járok bottal, tudok menni. Most, hogy kilencven leszek, részt veszek egy teljes orvosi kivizsgáláson. Az orvosok pedig csodálkoznak, hogy milyen jó fizikai állapotban vagyok. S mindezt a sportnak köszönhetem. Ezért mindenkinek azt ajánlom, hogy idős korban is mozogjon. Mert az minden gyógyszernél többet ér.

– Mégis a legtöbb idős honfitársunk inkább a gyógyszerre költi a nyugdíja egy részét.

– Néhány éve azt nyilatkoztam, hogy a fájdalom a barátom. Mert öttusázóként majdnem két évtizedig napi két-három edzésen át kellett lépnem a fájdalomküszöböt, ezért voltam jobb a többieknél. Most az egészségemért csinálom ezt, bármennyire is sokszor a nehezemre esik.

– Hogyan élte meg, hogy szeretett sportága, az öttusa az elmúlt évtizedekben ugyan nem szűnt meg, de jelentősen átalakult?

– Az átalakítás akkor kezdődött, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság követelménye az lett, hogy egy sportágnak legalább hetvenöt nemzeti tagszövetség kell az olimpiai programban maradáshoz. Ekkor elkezdődött a bővítés, például olyan afrikai országokat vettek fel, amelyekben azt sem tudták, hogy mi az öttusa, s lovak helyett legföljebb teveversenyt tudtak volna rendezni. A felhígulást kihasználva a német Klaus Schormann elnök vezetésével folyamatosan változtatták a versenyek rendezését és a szabályokat. Mindennek az lett a vége, hogy a lovaglás helyett bevezették az akadályversenyt. Ez ma már nem az a sportág, amiben mi hetven éve versenyeztünk. Csak a neve maradt meg…