Vastaps kíséretében vette át Dr. Kemény Dénes mesteredző a MOB Életműdíjat

Dr. Kemény Dénes, a Magyar Edzők Társasága alelnöke, a Mesteredzői Kollégium elnöke a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlésén MOB Életműdíjban részesült.

Forrás: MOB-Média/Szalmás Péter

Dr. Kemény Dénes 1954. június 14-én született Budapesten, hatévesen kezdett vízilabdázni a BVSC-uszodában, kilenc évesen a klub igazolt vízilabdázója lett, majd 1971-ben a Budapesti Spartacusnál folytatta a pályafutását. Két év múlva tagja volt annak a junior válogatottnak, amely Duisburgban junior Európa-bajnokságot nyert, négy év múlva pedig újabb éremmel tért vissza Szófiából, a nemzeti csapattal ezüstérmet szerzett az universiadén. A tehetséges játékos 1980-ban újra klubot váltott, és a Tatabányai Bányász vízilabdázója lett, az elkövetkező években kétszer is a második helyen végzett a bajnoki góllövőlistán, mielőtt 1984-ben a Ferencvároshoz igazolt volna. Játékos-pályafutása végén külföldön is kipróbálta magát, egy ausztrál vendégszereplés után az olaszországi Comóba igazolt, ahol 1991-ben fejezte be a játékos-pályafutását, és kezdte el a felnőtt edzőit.

A civil életre is gondolva 1978-ban diplomázott a budapesti Állatorvosi Egyetemen és tizennyolc éven át a vízilabda mellett dolgozott állatorvosként is. A Como játékosedzőjeként szerzett mesteredzői oklevelet 1991-ben, majd sikerrel pályázott a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitányi posztjára, melynek irányítását 1997-ben vette át. Irányításával páratlan sikerszéria vette kezdetét a sportágban. Az első évben, 1997-ben megnyerték a sevillai kontinensviadalt, címüket két év múlva Firenzében megvédték, közben pedig világbajnoki döntőt játszottak Spanyolországban. A kétezres Sydney-i olimpiára már világkupa-győztesként érkeztek, és dominanciájuk akkor vált egyértelművé, mikor a fináléban hét góllal győzték le az oroszokat. Az elkövetkező olimpiai ciklusban folytatódott a sikerszéria Kemény Dénes irányítása alatt, aminek leginkább kiemelkedő állomása a 2003-as, barcelonai világbajnoki győzelem volt, a döntőben ezúttal az olaszokat felülmúlva. A gárda abban az évben és a következőben a világligát is megnyerte, az újabb olimpiai döntőben, Athénban pedig Szerbia és Montenegró együttesénél bizonyult jobbnak egy izgalmas döntőben úgy, hogy az utolsó negyedben kétgólos hátrányból fordított. A következő éveket is érmek fémjelezték, mígnem eljutottak a legfontosabb tornáig, a 2008-as pekingi nyári olimpiáig, ahol újra megvédték a címüket egy meglepően erős, a szerbeket is legyőző amerikai csapattal szemben. Kemény Dénes egy kis gondolkodás után még egy olimpiai ciklust elvállalt, Londonban, 2012-ben azonban ötödik lett az együttessel, a visszaesésre az újabb generációváltás miatt azonban ő maga is számított. Szövetségi kapitányként nagyon tudatos csapatépítés jellemezte, bátran nyúlt a fiatalabb korosztályokhoz, tudta, hogyan kell klasszist nevelni belőlük, és nála tényleg csak a medencében nyújtott teljesítmény számított a válogatott keret kialakításánál. Bár edzőként nem dolgozott többet, visszavonulása után is rengeteget tett a szakmáért, 2013 májusától a Magyar Edzők Társaságának alelnöke, a Mesteredzői Kollégium elnöke, valamint a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) edzői bizottságának alelnöke, 2022 júliusától pedig elnöke.

Elismerései: a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2003), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2004), a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2008), Budapest díszpolgára (2008), Hírességek Nemzetközi Csarnokának tagja (2011), a XIII. kerület díszpolgára (2014), Prima Primissima Díjas (2006)

Magyar Edzők Társasága