Emlékezés Szabó Imre atlétaedzőre

85 éves korában meghalt Gyúró László mesteredző, egykori válogatott cselgáncsozó, a harcművészet bajai megalapítója. Szülővárosának polgármestere szerint pótolhatatlan veszteség érte a bajai sportéletet, ahol nemrég az ő nevét vette fel a helyi dzsúdóklub székhelye.

Forrás: jochapress / Jocha Károly

Ebbe a szűk körbe – divatos szóval élve, az elitbe – mindenképpen bele tartozik Szabó Imre. Az a kiváló szakember, aki 21 éves korától edzőként szolgálta a BEAC atléta szakosztályát, s aki hosszan, végtelen türelemmel viselt betegsége következtében tavaly ősszel távozni volt kénytelen az élők sorából. S aki ma lenne 75 éves.

   Imre, Imre bácsi nem volt sztárolt ember, olykor nála sokkal kevesebbet elért szakemberekkel is többet foglalkoznak a sajtóban vagy éppen a televíziók sportműsoraiban. Ő soha nem tartott igényt a közszereplésre, ő csak sallangmentesen élt, dolgozott és alkotott. Ötszáz feletti azon országos bajnoki győzelmeknek a száma, amelyek az általa felkészített atléták neveihez fűződnek. Tette ezt 53 év során, lankadatlan türelemmel és szeretettel, mindig keresve azokat a megoldásokat, amelyekre a kezei alatt készülő és fejlődő fiataloknak és idősebbeknek éppen szükségük volt.

   A pénz nem különösebben érdekelte, a szakosztály életkörülményei annál inkább. Mindenért megküzdött, erőt, időt és fáradságot nem kímélve. Az sem szegte kedvét, hogy az egykori rekortánpálya az évtizedek során betonkeménnyé változott. Ő csak ült a megszokott helyén, fogadta tanítványait, tanácsokkal látta el őket és kiosztotta az aznapi futnivalókat. Csak és kizárólag az E-betűsök dolgai kötötték le, s hogy a „fekete-fehérek” minél jobb eredményeket érjenek el. Ebben a fáradhatatlan munkában mindig számíthatott feleségére, Anikóra és régi, jó barátjára, a szakosztályvezető Gerendási Istvánra.

   Egyszer egy birkózóversenyen láttam kifüggesztve egy molinót, amelyen ez volt olvasható: „Akinek nincs múltja, annak jövője sincs”. Igaz ez a BEAC atléta szakosztályára is, hiszen bármennyire is fájdalmas Szabó Imre elvesztése, aki példaértékű életművet hagyott hátra. Az életnek pedig mennie kell tovább. Ezt ő is nagyon hangsúlyozta és remélte is a szakosztály további sikereit. S mivel Szabó Anikó és Gerendási István – az edzőkollégákkal együtt – tovább folyatják az Imre bátyánk által vezetett és irányított szakmai építkezést, reális remény van arra, hogy az E-betűsök a továbbiakban is jelentős erőt képviselnek majd az ébredező magyar atlétikában. Ebben a folyamatban komoly erőt jelenthet számukra az előttük álló példás életmű, Szabó Imre szellemi hagyatéka.

   Ezen a születésnapon ezekre a gondolatokra is időt kell szakítani és megújult erővel folytatni a Szabó Imre általi építkezést, amely komoly mércét állít annak követői elé.                                          

Forrás: jochapress / Jocha Károly