Elhunyt Babarczi Roland mesteredző

Ismét egy korszakos egyéniség hagyott itt bennünket: 94 esztendős korában elhunyt Babarczi Roland mesteredző, aki Szolnokon alkotott maradandót klubedzőként, majd ifjú generációk sokaságát nevelte fel, így a legelső években a legendás 1975-76-os korosztállyal dolgozott serdülőévek alatt, volt az MVLSZ szakfelügyelője, emellett az elmúlt húsz évben a magyar vízilabda legfőbb statisztikusaként tekintettünk rá. Emlékét megőrizzük.

Későn kezdődő játékospályafutását – 17 évesen, az FTC ún. újonccsapatának lett a tagja – a katonai szolgálat sajnálatosan félbeszakította. A katonaság után a másodosztályban játszott, három együttesben is szerepelt. Utolsó a Postás volt, ahol később az edzői pályafutását is elkezdte, majd a BVSC-ben folytatta, ahol 1968 és 1980. között sikeres utánpótlás nevelői, valamint eredményes OB I-es edzői munkát végzett. Itt volt a neveltje és élvonalbeli játékosa is az 1976-ban, Montrealban olimpiai bajnok Horkai György. A klubbal az utolsó itt eltöltött évében, 1980-ban az OB I-ben bajnoki bronzérmet szerzett.

Mindeközben az utánpótlás-válogatottaknál is számítottak rá, ennek fénypontjaként az 1981-es junior világbajnokságon a magyar csapattal bronzérmet nyert.

1981. januárjától a Szolnok OB I-es csapatának vezetőedzője lett, és itt érte el OB I-es edzői pályafutása legnagyobb sikereit: bajnoki bronzérem 1983-ban és 1985-ben, ezüst, 1987-ben, de mind közül a legkiemelkedőbb eredmény az 1985-ben elért Magyar Kupa-győzelem volt: szinte kizárólag saját nevelésű játékosokkal, a korszakot uraló Vasassal szemben. Nem véletlen, hogy ebben az esztendőben megkapta a mesteredzői címet is (1985).

Ezeknél is nagyobb eredménye volt a csapattal az 1985-ben megnyert Magyar Kupa (akkor MNK). A szinte teljesen saját nevelésű játékosokkal felálló csapat a Komjádi uszodában a döntőben, az előzetesen sokak által esélyesebbnek tartott Vasas csapatát győzte le. A szolnoki évek alatt, 1985-ben megkapta a mesteredzői címet.

Az 1987-es bajnoki ezüstérem után Tatabányára szerződött. Itt csak egy évet töltött, majd visszatért régi egyesületébe, a BVSC-be, ahol rövid ideig az OB I-es csapat, majd 1992-es nyugdíjazásáig utánpótlás csapat edzője volt.

Közben a Vízilabda Szövetség 1989. végén különvált az úszóktól, és az önálló Szövetségnél kezdeményezte, majd megszervezte a korosztályos válogatottak edzőtáboroztatását. 1990-ben Szentesen a ’75-ös születésűeknek, 1991-ben Szegeden a ’76-os születésűeknek. 1992. végéig a ma már legendásnak számító, Kásás-Molnár-Fodor-féle, ’76-os születésű korosztályos válogatott edzője is volt, ahonnan később számos olimpiai bajnok került ki.