100 éves Füzesséry Gyula mesteredző
Ha valakiről, a szerdán a századik születésnapját ünneplő Füzesséry Gyuláról joggal mondhatjuk: élő legenda. Hogy mitől? Ha ő nincs, és állhatatos valamint áldozatkész munkájával, szerteágazó tudásával nem helyezi új alapokra és indítja el a sikerek felé az 50-es években a kajaksportot, szegényebbek lettek volna maguk az időszak versenyzői, és a szurkolók is. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a kajakozás első nagy sikerkorszakának egyik letéteményese.
A sportág 1936-ban jelent meg az olimpiák műsorán, öt magyar sportoló vett részt Berlinben, egyikük sem került az első tízbe. Nem is lehetett kimagasló szereplést várni tőlük, már a részvételük figyelemre méltó, mert a Magyarországon kiadott Eciklopédia világlexikonban 1927-ben még csak említést sem tettek a kajak-kenuról. A 30-as években alakult pár egyesület, amelyik próbálkozott a sportág meghonosításával.
Füzesséry is természetesen kajakozott, Hábl Károly csapatában ismerkedett meg az alapokkal, a főhadnagy megmentette attól is, hogy tizenévesen a frontra kerüljön. A világháború utáni első, 1946-os bajnokságon elindult, 25 éves korában még versenyzett, aztán az edzősködés, a nevelés, a szakosztályok alapítása felé fordult, mert úgy érezte, abban inkább ki tud tejesedni.
Csónakház nélkül, két kajakkal, és négy versenyzővel kezdte el a Bástyánál 1950-ben, két évvel később a Lobogónál vágott neki. Igazolt egy rátermett hajóépítőt, Bende József nélkül az érkező gyerekeket be sem tudta volna ültetni egy csónakba sem.
1953-ban kérte fel Bonn Ottó arra, hogy készítsen edzésterveket, amivel a sportág előre tud lépni. Speciális edzéseket tartott, a korábban holt időszaknak számító téli hónapokat munkával töltötték ki a tanítványai, az előfutára volt annak, hogy a felkészülési időszakot ciklusokra bontsa fel.
1954-ben, a maconi világbajnokságra megálmodott és összerakott egy olyan kajaknégyest, aminek hitt a sikerében.
Aztán ez az egység majdnem itthon maradt, és nem indulhatott el a francia város felé. Az elveszített labdarúgó vb-döntő napján indult volna el a vonatuk Ausztria felé, de mivel a Puskásék vereség miatt dühös szurkolók felborítottak néhány villamost, és Budapest több pontján spontán káosz alakult ki, biztonságosabbnak ítélték, ha nem hagyja el a küldöttség az országot. A sportolók azonban nem tűrték el ezt az igazságtalanságot, eljutottak a pártvezérekig, akik jóvá hagyták az utazásukat, ha már annyi munkát belefektettek a felkészülésbe.
Füzesséry Gyula Fotó: jochapress
A Vagyóczki Imre, Nagy László, Kovács László, Szigeti Zoltán összetételű magyar négyes pedig meg sem állt a dobogó tetejéig.
Füzesséry két női párost is felkészített, ők osztoztak az első két helyen az ötszáz méteres versenyben. Bánfalvi Klára és Pintér Hilda egy tizeddel volt gyorsabb, mint Egresi Vilma és Lieszkovszki Valéria. Urányi János és Varga Ferenc is győzött, őket azonban kizárták.
A sikerek ellenére az 1956-os olimpiára ki sem akarták vinni Füzesséryt, de végül győzött a józan ész, a magyarok pedig hét éremmel, köztük az első arannyal (három ezüst és három bronz mellett) tértek haza Ausztráliából.
Az Urányi János Fábián László kettős tízezer méteren haladt át elsőként a célvonalon. Igazi furcsa pár volt az övék, mert Urányi tizenkét évvel volt idősebb, mint Fábián Öcsi. Kiváló erőben voltak, noha heteken át edzeni sem tudtak a forradalom és a hosszú utazás miatt. Ötszáz méterrel a cél előtt, már egy hajóval vezettek a németek előtt, és a befutóig ezt a tekintélyes még növelni is tudták.
Egy oldal az edző emlékalbumából. Macon, 1954: két aranyérem (K-4: Vagyóczki, Kovács L., Nagy L., Szigeti; K-2: Pintér, Bánfalvi)
Egy évvel később Füzesséry más jellegű, elsősorban nem állóképességi munkát végeztetett velük, és a belgiumi Európa-bajnokságon ötszáz méteren is győztek. 1958-ban világbajnokok, akkor már Füzesséry a kapitányi posztot töltötte be.
1960-ban, 35 évesen vette át a mesteredzői címet.
1963-ban vette át a Központi Sportiskola vezetését, majd Kubában dolgozott (1970-73), az 1988-as szöuli olimpia előtt a házigazda Dél-Korea válogatottjának irányítását bízták rá, az 1992-es barcelonai előtt pedig a spanyolok kérték fel, hogy segítsen a szakáguk fellendítésében. Megtette, 1991-ben világbajnoki aranyérmet ünnepelhettek.
Utolsó állomáshelyén, Portugáliában is olyan alapokat fektetett le, ami a jelenre is hatással van, a portugálok az előző három olimpián rendre nyertek érmet.
Füzesséry több rendkívül fontos könyv szerzője volt, ilyen például az 1970-ben kiadott Kajak-kenu ABC. A Testnevelési Főiskolán is oktatott, sportiskolai tantervet készített, így vette ki a részét az utánpótlás folyamatos képzéséből.
Mindig igyekezett átadni a tudását. Remélhetőleg még évekig köztünk marad.
A Magyar Kajak-Kenu Szövetség által készített interjú Füzesséry Gyulával, 2015