Séra Miklós mesteredző igazi sikerkovács volt kajakos berkekben. Nem csak szakmailag, de emberileg is a legkiválóbbak egyike volt, aki ugyanannyira ismerte a sport technikai lényegét, mint amennyire a lelki hátterét. Tíz évvel ezelőtt távozott közülünk, most rá emlékezünk.

Séra Miklós mesteredző 2007. október 23-án hunyt el. A tréner kezei alól olyan klasszisok kerültek ki, mint például a kétszeres olimpiai-, háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok Horváth Gábor. A kajakos Sérára úgy emlékszik vissza, mint aki apja helyett apja volt.

„Nagyon közel álltunk egymáshoz, de mindenkivel jó viszont ápolt. Terelgette mindenkinek az útját, fantasztikus pedagógus is volt. Igazi példakép, akire szülőként is lehetett tekinteni. Személyre szabottan foglalkozott a versenyzőkkel, ismerte a családi körülményeket is. Volt benne csibészség is, de ha arról volt szó, de fegyelmezni is tudott. Már pedig mi igencsak vásott kölykök voltunk, így azt mondom, szükség is volt erre.”

Persze az önmagában nem elég, ha valaki „csak” kiválóan ért az emberekhez. Horváth szerint pont ettől volt ő különleges: amellett, hogy mennyire értette a lelki részét a sportnak, a szakmában ugyanúgy a legjobbak között volt.

„Speciális nagyon jó szemű edző volt. Mindenkinek tudott pluszt hozzáadni a teljesítményéhez, legyen szó technikáról, vagy állóképességről. Kitűnő edzésmódszereket rakott össze, én a mai napig őrzöm ezeket. Sőt, a Kajak-Kenu Szövetséggel arról is beszéltünk, hogy ezeket egy szakkönyv formájában ki fogjuk adni. Nagyon sok edzőm volt 30 év alatt, de kajaktechnikában ő volt talán a legjobb” – emlékezik vissza az olimpiai bajnok.
Nem véletlen az sem, hogy a csapathajók is sikeresek voltak, hiszen itt a pedagógiai és a szakmai tudás ötvözete a legnagyobb kulcs. Horváth szerint pont ezért tudott összerakni Séra sikeres csapatokat.

A szakembernek a kajak mellett volt egy másik szenvedélye is, a jégkorong. Előbbiben korosztályos válogatott volt, utóbbiban válogatott kerettag. Végül a víz mellett tette le a voksát, 1972-től kezdve dolgozott edzőként. De a jégkorongos kötődése sem merült a feledés homályába, sőt. Halálának évében megalapították a Séra Miklós-díjat, amelyet minden évben a legkiválóbb utánpótlás-edzőnek ítélnek oda a hokisoknál. Kangyal Balázs, a magyar jégkorong-válogatott egykori csapatkapitánya is jó emlékeket fűz Sérához:

“Egészen 18 éves koromig foglalkozott velem. Igazából ő találta ki azt is, hogy én hátvéd legyek, azt mondta, az majd jó lesz nekem. Akkoriban túl sok jeges edzésünk nem volt, így főleg az erőnlétiek voltak emlékezetesek. Kemény volt, amit kitalált, annak úgy kellett lennie, addig nem mehettünk el, amíg nem volt meg a szintidő. Emlékszem, egyszer koromsötétben kellett egyedül futnom, majd aztán kocsival vitt haza, de egész úton nem szólt hozzám.”

Persze, ahogy Horváth, úgy Kangyal is kiemeli, mennyire kivételes ember volt Séra:

“A kajakosok apaként kezelték, mi pedig csapatként néztünk fel rá. Nagyon jó pedagógus volt, aki keményen, de higgadtan, üvöltözés nélkül fegyelmezett. Tudott fanatizálni is, mégis megmaradt a nyugodtsága. Azóta a jégkorong nagyon sokat változott itthon, de az ő nevelési módszerei a mai napig megvannak, én is próbálom követni azokat és úgy kezelni a mai gyerekeket.”

Egyértelmű tehát, hogy egy évtizeddel ezelőtt egy kivételes embert veszített el a magyar sport. Amellett, hogy sikert sikerre halmozott, mindenki kedvelte, hiszen a több sportágat átívelő szakértelme mellé a legjobb emberi kvalitások társultak. Séra Miklós 60 évet élt, nyugodjon békében.

/Origo/