Örömteli emlékezés az Ötkarikás beszélgetésekben!

Örömteli emlékezés az Ötkarikás beszélgetésekben!

Örömteli emlékezés az Ötkarikás beszélgetésekben!

Ezen a héten születhettek ugyan bármely sportágban világra szóló eredmények vagy éppen fájdalmas vereségek, számomra a legfontosabb eseményt hatodik könyvem, az „Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel” megjelenése, annak hivatalos sajtóbemutatója jelentette.

Egy ilyen könyv elkészülte hihetetlenül sok energiát emészt fel, sok síkon futottak az előkészületek, amíg a könyv kijöhetett a debreceni Center-Print Nyomdából.

Az eredményben benne van fél évszázad sport iránti elkötelezettsége, rengeteg eseményen való részvétel, a megélt öt olimpia helyszíni tapasztalatai, a személyes benyomások éppen úgy, mint a televíziók nyújtotta lehetőségek kihasználása.

És persze sok-sok, igazi ember segítőkészsége, az első interjút adó Ránkyné Németh Angélától kezdve az olimpiai bajnokokkal, érmesekkel vagy éppen helyezetlenekkel, de ugyancsak kiváló sportemberekkel volt több ezer beszélgetés is. És nem ritkán az ellenszélben megvívott, kisebb-nagyobb csaták, gáncsok és bodicsekek, amelyek csak megerősítettek elkötelezettségemben.

Mert számomra egyértelműen az olimpia volt és van a középpontban annak kihangsúlyozása mellett, hogy a szerényebb produkciók is mindig érdekeltek, különösen akkor, ha mögöttük komoly emberi tartalmak voltak felfedezhetők.

Úgy érzem, azok az emberi és sportemberi nagyságok, akik megtiszteltek ezen az ünnepnapon jelenlétükkel, megérdemlik, hogy név szerint is felsoroljam őket.

A fenti képen balról a következő olimpiai bajnokok láthatók: Németh Ferenc, Kulcsár Győző, dr. Bodnár András, Rejtő Ildikó, Tatai tibor, Gergely István, Kőbán Rita, Nagy László, Varga János, dr. Magyar Zoltán, Berki Krisztián, jómagam, Keleti Ágnes, dr. Hámori Jenő, Sákovicsné Dömölky Lídia, Ambrus Miklós, Szalay Miklós, Básti István, Dömötör Zoltán, Gedó György, Balczó András, Szász-Kovács Emese és Szabó Gabriella. Ott volt, de korábban elment dr. Faragó Tamás és dr. Nébald György is.

Természetesen nem csak aranyérmeseket hívtam, s közülük is sokan eljöttek. Így a mexikói evezős ezüstnégyes Melis Zoltán, Csermely József, Sarlós György, Melis Antal) a szintén olimpikon és kitűnő sportvezető, Dávid Imre, az ugyancsak ezüstérmes, az egyik legeredményesebb kajakedző, Fábiánné Rozsnyói Katalin, az úszó Güttler Károly, a vízilabdázó Kásás Zoltán, a cselgáncsozó Ungvári Miklós, a birkózó Tóth István, a női világbajnok kézilabda csapat (1965) két tagja, Fleckné Babos Ágnes és Ignácz Ilonka, a világbajnok párbajtőrvívó Szepessy József, a családi gyásza ellenére is megjelent a Magyar Zoltánt „felépítő” dr. Vigh László, és még sokan mások.

Aminek a sok, jó barát megjelenésén túl külön is örültem: sikerült a már eltávozott bajnokok számos hozzátartozóját meghívni, és ezzel is ápolni emléküket!  Eljött Baczakó Péter, Novák Dezső és Polyák Imre felesége, Buzánszky Jenő, Harangi Imre és Papp László fia, Novák Ilonka lánya, Németh Angéla férje és Kolonics György édesapja is. Talán e kezdeményezés sikeres megvalósítása okozta számomra a legnagyobb örömöt, mert ezek az eltávozott bajnokaink így élnek tovább közöttünk.

Megérdemlik, hogy minden, lehetséges módon emlékezzünk rájuk!
(jochapress / Jocha Károly)

By |2017-12-02T19:19:45+00:00december 2nd, 2017|Archívum, Hírek|0 Comments