Nagy László: ki találta ki Leekens urat?

Nagy László: ki találta ki Leekens urat?

Nagy László: ki találta ki Leekens urat?

Sokadik olimpiai bajnok látogatott el csütörtökön este a zuglói Csanádi Iskolában működő Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör havonkénti összejövetelére. Nagy László, az egykori Újpesti Dózsa válogatott labdarúgója mellett ráadásul ifj. Buzánszky Jenő személyében egy előre nem bejelentett vendég is érkezett a találkozóra.

A szurkolók, a labdarúgás baráti előtt méltán népszerű, szókimondásáról is híres, 25 válogatottságig eljutott Nagy László bevezető monológjában elmondta, Fonyódról indult, 15 évesen, 1964-ben került Budapestre, ahol szakközépiskolában tanult. A kollégiumból fél évig nem engedték edzésekre járni…

– Újpesten 1967-ben már a felnőtt tartalékok között készülhettem Balogh Sándor irányítása mellett. 1968. áprilisában játszhattam első NB I-es meccsemet, ahol a Vasas ellen góllal mutatkoztam be. Talán tíz, élvonalbeli meccsel a lábamban már a mexikóvárosi olimpiára utazhattam.

 – Ahol minden szépen alakult, egy dolgot mégis hiányolt.

– Lemaradtam a megnyitó ünnepségről, pedig arra nagyon kíváncsi voltam, de hát mi akkor már a csoportmeccsek helyszínén, Guadalajarában voltunk. Egyébként a hat mérkőzésből négyen kaptam lehetőséget; az elődöntőben és a döntőben végig a pályán lehettem Lakat Karcsi bácsi jóvoltából. A legnagyobb élményt természetesen a döntő jelentette, ahol a második félidőben a bulgároktól három játékos is a kiállítás sorsára jutott, a végén pedig tőlünk Juhász István mehetett előbb zuhanyozni.

– Ön úgy lett olimpiai bajnok, hogy klubjában, az Újpesti Dózsában még nem volt fix helye.

– Nem győzök eleget hálálkodni Baróti Lajos bácsinak, aki lehetőséget adott nekem. Mellette a már említett Lakat Karcsi bácsit és Illovszky Rudolfot tartom nagyra edzőim közül.

 – Az 1978-as világbajnokságról máig is sokat beszélnek a szurkolók…

– Az egy nagyon peches sorozat volt számunkra, hiszen a házigazda ellen kezdeni felér egyfajta büntetéssel. A rendezőknek ugyanis élet-halál kérdése, hogy csapatuk minél tovább versenyben maradjon. A válogatott 2-1-re kapott ki, hatalmas bírói nyomástól kísérve. Törőcsiket pedig úgy rugdalták fel, mint a gyerekek a grundon a – Ugorjunk egy nagyot és kérem, beszéljen a mai magyar labdarúgásról!

– Sok jót nem tudok mondani – summázott Nagy Laci. – Az „Akadémiák” nem sokat érnek, hiszen onnan immár évtizede nem kerülnek ki igazán komoly ígéretek. A külföldiek beözönlése pedig végképp nem tetszik nekem, a kapitányokról pedig ne is beszéljünk. Storck után jött egy még szerényebb úr. Kíváncsi lennék, ki találta ki ezt a belga szakembert, Leekens urat?

(jochapress / Jocha Károly)

 

By |2018-06-02T20:01:43+00:00május 24th, 2018|Archívum, Hírek|0 Comments