Krisztián úgy ment ki, hogy nyerni akar – interjú Somlai Béla mesteredzővel

A kardvívó Rabb Krisztián egyéniben és csapatban is aranyérmet szerzett a Buenos Aires-i Ifjúsági Olimpián. Itthon maradt edzőjével, Somlai Bélával beszélgetünk a fiatal versenyző hozzáállásáról, a felkészüléséről, a versenyről és egy kicsit a jövőről.

Számított ilyen átütő sikerre?

Krisztián úgy indult el Buenos Airesbe, hogy szeretné megnyerni a versenyt, és ez a vágya megalapozott volt, mert remekül szerepelt az idei európai körversenyeken. Ez alapján ranglistavezető volt, a világbajnokságon pedig egyéniben bronzérmet nyert. Az elért harmadik helyével kvalifikálta magát a 2018-as ifjúsági olimpiára. Az olimpiát megelőző felkészülés során közös edzőtábort tartottunk a versenyre szintén kijutott spanyol és egyiptomi versenyzőkkel, ahol Krisztiánnak lehetősége volt megérezni ellenfelei ritmusát, vívóstílusát. A még kijutott veszélyesebb ellenfelekből videó elemzés alapján készültünk. Így mondhatom, lehetett számítani a kiugró eredményre.

Ön nem tartott tanítványával Argentínába. Hogyan követte a versenyt?

Nyilván neki is jobb lett volna, ha vele vagyok, de így is meg tudta oldani. Egyébként sokáig úgy volt, hogy én is kiutazom, de végül mégis másképp alakult. Itthon felkészítettem mindenre, elmondtam mire készüljön, kitől mire számítson, az olimpián pedig az asszók után telefonon beszéltünk. A helyszínen segítette a később kiutazó egykori tanítványom, Ravasz Etele, aki ma a kadétválogatott edzője. Mikor bejutott a négy közé, kaptak egy négyórás szünetet, mondtam neki telefonon, mikor egyen, mennyit pihenjen, és mikor kezdjen el bemelegíteni. Ekkora szünet után nem könnyű ugyanolyan mentális és fizikai állapotba kerülni.

Jó formában ment ki?

Ezt az is bizonyítja, hogy nagyon meggyőző teljesítményt nyújtott, bár ezt nem volt egyszerű élőben követni, mert az internetes közvetítésnél csak az eredmény alakulását lehetett látni. A döntőben például csak azt láttam, hogy a dél-koreai Hjun Dzsun a mérkőzés feléig vezetett, Krisztián pedig csak igyekszik felzárkózni. A szünet után a mérkőzés gyökeresen megváltozott, nagyarányú vezetésre tett szert. Utána kérdeztem tőle, mi volt ez, mire mondta, hogy az első félidőben inkább csak védekezett a hosszú támadások ellen, a másodikban viszont támadásra váltott és megtalálta, hogyan vihet be találatotokat. Ebből is látszik mennyire tudatosan versenyzett, képes volt gondolkodni azon, mi a jó megoldás.

Melyik volt a legnehezebb meccse?

Szerintem az első, a román Andrei Pastin ellen, aki a 2018-as korosztályos világbajnok. Ott vált egyértelművé, ha őt legyőzi, akkor a többieknél is jobb lehet.

Mik Krisztián erősségei?

Az elhivatottsága, a céltudatossága, a győzni akarása és a szorgalma. Ezek az átlag fölé emelik. A 2012-es londoni olimpia férfi kard egyéni versenyét a helyszínen szüleivel szurkolta végig és Áron győzelme után odajött hozzánk gratulálni és csillogó szemmel közölte, hogy ő is olimpiai bajnok akar lenni. Ez most sikerült neki. Sportos családban nőtt fel és ő maga választotta a vívást, amit az óta is imád.

A felnőtt korosztályba való átmenet szempontjából mennyit számit, ha valaki az ifiknél jól teljesít?

Sok kiemelkedő ifi és junior versenyzőt láttam már, akik a felnőtt mezőnyben már nem játszottak komoly szerepet. Én azt vallom, hogy időben el kell kezdeni alkalmazkodni az idősebb korosztály kihívásaihoz. Ez nem csak a fizikum fejlesztését jelenti, idejekorán el kell kezdeni a versenyeztetni a felnőtt mezőnyben. Igaz, hogy ott általában nem azonnal jönnek az eredmények, sikerek. A technikai, taktikai tudás, ami a junior korosztályban eredményre vezetett, a felnőtt mezőnyben már kevés. Ha ezt nem sikerül magasabb szintre emelni, akkor a versenyző sportolói pályafutása megreked. A versenyzői rutin megszerzését pedig a felnőtt második vonalbeli szatellit versenyek és az U23, vagyis 23 év alatti korosztály európai versenyei segítik elő. Az itt megszerzett rutinnal lehet azután bekapcsolódni a felnőttek világkupa versengésébe, szerencsés esetben eredményesen.

Melyik korábbi tanítványához tudná hasonlítani Rabb Krisztiánt?

A termete és habitusa alapján talán a sidney-i olimpián a legjobb négy közé jutó világbajnok tanítványomhoz, Ferjancsik Domonkoshoz. Megjegyzem, mindketten balkezesek. Ha a kitartása olyan marad, mint most és fejlődése is töretlenül halad, akkor eredményes pályafutás és az áhított cél, a felnőtt olimpiai bajnoki cím is reálissá válhat. Ott már sok mindennek kell összejönnie és szerencse is kell hozzá, de egy biztos, a tudása meglesz hozzá.

VINCZE SZABOLCS