Kasza Róbert „eldöcög” Tokióig

Kasza Róbert „eldöcög” Tokióig

Kasza Róbert „eldöcög” Tokióig

Kasza Róberttel nem könnyű interjút készíteni. Végül a vívóteremtől a kőbányai otthonáig tartó 20-25 perces autóút kínálta lehetőséget választottuk.

– Két fiam van, a hároméves Bulcsu és a három hónapos Péter – válaszolt érdeklődésemre Kasza Robi, akit 2017-ben is sportága legjobbjának választott a Magyar Öttusa Szövetség. – Bizony elég keveset vagyok otthon, így a maradék időmet igyekszem velük tölteni.

– Önt annak idején eltanácsolták a tornászok közül…

– Így volt és természetesen nem bánom a cserét. Az az igazság, hogy hat és nyolcéves korom között Berki Krisztián edzője, Kovács István foglalkozott velem, de soha nem éreztem igazán jól ott magamat. Szerencsére Kokó bácsi volt olyan merész és elmondta a véleményét a szüleimnek, akik pedig vették az adást, ahelyett hogy értetlenkedtek volna. Így kerültem át az öttusa vonalra, ahol két-, majd háromtusa után 2002-ben, 16 éves koromban már korosztályos válogatott kerettag lettem.

– Sportágában elég sok edző foglalkozik a versenyzőkkel. Ön kiket említene meg közülük?

– A gyermekek nyelvén nagyon értő Jámbor Gyöngyi néni mindenképpen kiemelést érdemel. A későbbi időkből pedig elsősorban Cornides Editet, Takács Pétert, Karácsony Gyulát, Schummer Ákost és Balaska Zsoltot kell felsorolnom.

– Bíztató évek következtek, hiszen 2008-ban bekerült a felnőtt válogatottak közé, s még abban az évben világkupa döntőt nyert Portugáliában.

– Már a 2007-ben, Budapesten megszerzett junior Eb egyéni aranyérme is biztató jel volt, a portugáliai sikert követően pedig végképp úgy éreztem: lehet keresnivalóm ebben a sportágban. Ám, ezután kellemetlenségek sora következett: öt operáción estem át, 2010-ben pedig kardiológiai problémákra hivatkozva csaknem eltiltottak a versenyszerű sportolástól. Végül csak Merkely Béla professzor szakvéleménye mentett meg ettől a csapástól.

– Felnőtt világbajnokságon egyszer, Európa-bajnokságon pedig háromszor volt ezüstérmes. Az olimpiákkal viszont nem volt szerencséje.

– 2012-ben hosszasan beszélgettem Pálvölgyi Miklós kapitánnyal, mivel különbözött a véleményünk a felkészülésemről. Ő ragaszkodott az elképzeléseihez, én viszont csak 12. lettem Londonban. Rióról pedig lemaradtam, hiába szereztem már 2015-ben egyetlen magyarként kvótát. Én azután végig az olimpiára készültem, két riválisom az utolsó percben szintén kvótás lett. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a legjobb 36 közé nem túl nehéz bekerülni. Pálvölgyi beleerőltetett egy ki-ki harcba, ami nem kedvezett nekem, s erre nem is voltam felkészülve.

– Tokió ezek szerint a harmadik lehetősége lehet, ezek közül másodszor juthat ki.

– Ha „eldöcögök” Tokióig, akkor már elégedett leszek. Az edzésmunkámmal nincs semmi baj, mindössze a regenerálódás megy nehezebben, mint a korábbi években. A túlversenyzést azonban mindenképpen kerülnöm kell majd!

– Ön a KSI SE versenyzője, aki eddig mindig ellenállt más klubok hívó szavának…

– Azt mindmáig tartom, hogy a KSI szakmailag a legjobb. Ha találnék egyértelműen jobb klubot, nem hezitálnék a váltáson. Mivel igazán konkrét csábítás soha nem volt, ebben a kis családi üzemben pedig jól érzem magamat, így nagy valószínűséggel itt is fejezem majd be versenyzői pályafutásomat.

(jochapress / Jocha Károly)

By |2017-12-27T20:03:08+00:00december 27th, 2017|Archívum, Hírek|0 Comments