Ezüstjubileum a KSI SE-ben

Huszonöt esztendő – bizony ez már nagy idő. Munkában eltöltve még nagyobb. Ezt az időt egy helyen eltölteni és ott folyamatosan színvonalas teljesítményt nyújtani – ez pedig már egyenesen dicséretes produkció. Jámbor Gyöngyi, a Központi Sportiskola SE öttusázóinak utánpótlás edzője mindezt elmondhatja magáról. A változatlanul lendületes, ambiciózus edzőnővel ez alkalomból beszélgettünk.

– Hagyjuk az időrendet és inkább arról kérném, hogy szóljon: hogyan került ebbe a sportkörbe, ahol most komoly jubileumhoz érkezett?    

– 1993-ban történt, ekkor már Budapestre szerettem volna kerülni. Valaki szólt nekem, hogy a KSI-ben meghirdettek egy üres állást, én pedig megpályáztam. A számomra kedvező döntést követően kerültem ide, ahol természetesen a létra alján, a kéttusázóknál kezdtem. A 7-től 13 éves korúakat bízták rám.

– A korábbi éveket az ország mely táján élte meg?

– Berettyóújfalun születtem és ott is jártam általános iskolába. Az iskolai testnevelési órákon hamar kiderült, hogy az atlétika áll hozzám legközelebb. Minden rövidtávú versenyen elindultam 100 és 400 méter között. Nem változott az ízlésem a középiskolás évek során sem, amelyeket már Debrecenben, a Csokonay Mihály Gimnáziumban töltöttem el. Az érettségit követően Nyíregyházára, a tanárképzőbe kerültem, ahol biológia-testnevelés szakon tanulhattam. Ezt a négyéves időszakot (1986-1990) követően, immár a diplomámmal a zsebemben, elindultam a tanári pályán.

 – A főiskolás években új sportág került az érdeklődése középpontjába.

– Molnár István vezetett be a honvédelmi többtusa birodalmába. Előbb egy 400 méteres akadálypálya jelentette a legyőzendő akadályt, majd a lövészettel kombinált, 2000 méteres terepfutás következett.  Ebben a sportágban még a diploma megszerzését követő egy évben is nyíregyházi színekben versenyeztem.

– A Nyírség fővárosából Biharkeresztesre vitt az útja.

– A helyi gimnáziumban és a szakközépiskolában is tanítottam, miközben atlétikában rendszeresen indítottam diákjaimat a megyei szintű versenyeken. Onnan jöttem a fővárosba, konkrétan pedig a KSI-be. Az első években még Gyálon is munkát vállaltam a helyi szakközépiskolában, mellette pedig a TF-en edzői minősítést szereztem.

 – A KSI-ben eltöltött két és fél évtizedben mindig az alsóbb korosztályokkal foglalkozott.

– Rengeteg sikerélmény ért az idők során. Mást ne mondjak, mindjárt az első időkben hozzám került Kasza Robi is, aki a tornászoktól jött át a többtusázókhoz. Ugyancsak átment a kezeim között a másik olimpikon, Földházi Zsófi is. Számos, olyan tehetséggel is foglalkozhattam, akik később abbahagyták vagy más klubban folytatták. Szerencsére folyamatosan jönnek a legfiatalabbak, akik között rendre akadnak kimondottan tehetségesek is. Külön is megemlíteném a 12 éves Fábián Mátét és a még két évvel fiatalabb Szonját, Simóka Bea, egykori kitűnő öttusázó lányát.

 – Bár nyilvánvaló, ez a munka egész embert kíván, de azért csak-csak marad másra is egy kevéske ideje?

– Mostanában a gerincjóga kiemelt program az életemben. A konyhában otthonosan mozgok. Férjem kedvencei a francia hagymaleves, a túrós csusza és a harcsapaprikás, miként az epres sült túrótorta is fix pont a repertoáromban. Mivel Szigetszentmiklóson lakunk, így a kertészkedésre is időt kell szakítanom. Nagy örömömre, úgy vannak összeválogatva a növényeink, hogy valami mindig virágzik.

 – Ha röviden akarná összegezni az elmúlt 25 év történéseit, mit mondana?

– Jó kollegiális alaphangulatban úgy érzem, lendületben vagyok. Szeretnék még sok tehetséget hozzásegíteni ahhoz, hogy kibontakoztassa képességeit.

(jochapress / Jocha Károly)