A vélemény szabadsága:

A Magyar Edzők Társasága honlapján helyt ad minden szakmai véleménynek, még ha nem is ért mindenben egyet a véleményezővel. A sportszövetségek szakmai vezetése a döntéshozó a szakmai kérdésekben. Övék a döntés, övék a felelősség.

/MET/

Bohóckodás milliárdokért!

Nem kitaláció – ilyen és hasonló vélemények érkeztek a „csodálatos” győzelem után! Az ötvenezer lakosú Feröer-szigetek válogatottját sikerült egy „botladozós” góllal legyőzni – ez valóban fantasztikus…

Pontosabban szólva, bizonyos magasabb körökből – itt elsősorban az MLSZ-re gondolok – szeretnék ezt a valóban fantasztikus sikert „felhangosítani”, ám a nép hangja ez alkalommal sokkal erősebb és markánsabb, mint ezek a próbálkozások. Szerencsére még nem egészen birka nép él e 93 ezer négyzetkilométeren – ez most bizonyságot nyert a Fradi stadionjában is. A szurkolók ugyanis „k…. szerény” jelzővel illették kórusban az import-mágust, Bernd Storckot, akit Dárdai „Palika” volt oly kedves és rászabadított a magyar labdarúgásra.

Ez az edzőként sehol, semmi érdemit nem produkált német úr pedig jött és bebetonozta magát az MLSZ rendszerébe. Feltehetően nagyon jó a kapcsolata a mindenható Sanyi bácsival, Csányi Sándorral, ami azután el is döntött minden más kérdést. Mert hogy az Eb-re kijutás csak fellángolás volt, ma már ezt egyre kevesebben vitatják. A válogatottnak nagyon szerény játéktudás mellett van egy megmondó embere, a Balázska, aki minden egyes „hatalmas” erőpróba előtt fogadkozik, hogy majd most, meg hogy ennyivel tartoznak a szurkolóknak és hasonló lózungok…

Azután lemegy az éppen aktuális 90 perc, a törlesztésnek pedig híre-hamva sincs. Viszont Storck úr látott bíztató jeleket. Kormányzása harmadik évében ez tényleg méltánylást érdemlő felvetés. Havi, állítólag 25 millió forintért, de ha az MLSZ megírja a konkrét összeget, nagyon szívesen közlök helyesbítést!?

Hogy a pénz hatalma mekkora, az lemérhető Storck úr hozzáállásán is. Egy magára valamit is adó ember ugyanis már régen feláll és elnézést kér, hogy ilyen sokáig időzött errefelé. Ám emberünk kőkeményen kitart – elvégre a 25 millió havonta nem lebecsülendő összeg. Különösen nem az ő minőségi szolgáltatásaiért, melyek gyakorlása közben majd minden magyar alkalmazottat németre cserélt. Mert hogy azok jobban értenek hozzá. Csak az a fene nagy hozzáértés sehogyan sem akar látszani.

Szóval, kár a szót szaporítani! Ha Andorra után Storck nem indult azonnal és akár gyalog is Hegyeshalom felé, akkor ettől az embertől nem szabad semmi következetességet várni. A szerződését kitölti, felveszi a nagy pénzeket. Mi pedig érjük be az általa látott bíztató jelekkel…

(jochapress / Jocha Károly)