makay-zsolt-440

A Testnevelési Főiskolától az „istenes” versekig

 

Az egész évi – olykor már-már esztelen – rohanásból legalább egy-egy rövid időre jólesik kikapcsolódni. Ilyenkor más sebesség és más gondolatok is helyet kaphatnak „kisámfázott” életünkben. Ezért kerestem Makay Zsolt, egykori testnevelő tanár társaságát, akinek élete előbb a sport volt, azután kerültek más témák is a középpontba.

– Eleinte tényleg a sport uralta a mindennapjaimat – emlékezett a ma már – legalábbis papíron – nyugdíjas sportember. – A Fáy András Gimnáziumba jártam a budapesti Mester utcában, és a tanulás mellett a kézilabda jelentette számomra a lényeget. A Honvéd ifjúsági majd tartalék csapatában is játszottam, miközben közelről élvezhettem az akkori legjobb felnőttek – Adorján János,  Fenyő András, Kovács László, Vitkay László és a többiek – produkcióját.

– Talán természetes, hogy a Testnevelési Főiskolára jelentkezett…

– Másodjára fel is vettek. Sokat köszönhettem kézilabda ügyekben Kolos Feri bácsi tanáromnak, de a szertornával is rengeteget kellett foglalkoznom, hogy teljesítsem a szinteket. A TF elvégzését követően a Murányi utcai Szakmunkásképzőben kaptam állást, nem is akármilyet. A kinevezésem ugyanis megosztott helyszínekkel volt érvényes. Három tanintézmény között kellett ingáznom, s ezzel az egész napom szét is lett darabolva.

 – Ezért is lett pályaelhagyó?

– Abból a pénzből nem lehetett A-ról B-re jutni. Márpedig fiatal házasként igyekeznem kellett egy kis „pénzmagot” összeszedni. Szerencsémre már az általánosban intenzíven tanultam zongorázni. Másodikos gimnazistaként élvezhettem Oscar Peterson koncertjét, s ez a találkozás engem is a jazz irányába vitt el. Persze játszottam könnyűzenét is – 1964 nyarán például Balatonalmádiban, az Aranyhíd étteremben zongoráztam.

 – Később komoly sikereket is elért zenei vonalon.

– 1969 és 1978 között játszhattam a jó nevű Corvina együttesben, amely zongora, három gitár, dob, posan és fuvola felállással szerepelt. Az „Énekelj, kisleány” című szerzeményem hat hónapig listavezető volt…

 – A zene mellett a hangszerelés terén is felfigyeltek Önre.

– Hívtak a Magyar Rádióba is, de a felajánlott összegből biztosan éhen haltunk volna testnevelő tanárnő feleségemmel. Így azután feladva a hazai próbálkozásokat, 1980-ban külföldre szerződtem és egészen 1998-ig hol a feleségem jött utánam, hol én jöttem haza. Miután végleg visszatértem Magyarországra, az egyéb tennivalóim mellett elkezdtem zeneszerzéssel is foglalkozni. Olyan XIX., XX. és XXI. századi verseket dolgoztam fel, amelyek mondanivalója engem megérintett. Írtam egy négyszereplős musicalt is, amelynek forgatókönyve 25 dalból készült, ami 2012 óta bemutatásra vár.

 – Az idő múlásával mind többet foglalkozott az „istenes” versekkel is.

– Édesapám debreceni, beregszászi, radnóti és kassai felmenőkkel rendelkező, mélyen hívő, református ember volt. Ezt az elkötelezettséget én is megörököltem. Ezekből a megzenésített versekből összeállított programommal alkalomszerűen fel is lépek Közösségi Házakban, Művelődési Otthonokban.

A sport iránt mindmáig élénken érdeklődő, egykori testnevelő tanár a Karácsony küszöbén egyet ki is emelt a megzenésített költemények sorából. Ezzel stílszerűen zárjuk is ezt a speciális témájú beszélgetést:

Ady Endre: Az Úr érkezése 

Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon

De háborús éjjel.

És megvakultak

jochapress.hu)