Bódog Tamás: az őszinteség sértődéssel jár

Bódog Tamás: az őszinteség sértődéssel jár

Bódog Tamás: az őszinteség sértődéssel jár

 Diósgyőrtől két hete elküldött vezetőedző, Bódog Tamás pihen, de nem szakadt el a labdarúgástól. Ha hívnák, szívesen vállalna új feladatot – akár Magyarországon is.

A játékosként évekig a német ligában futballozó, edzőként pedig a Mainz, az RB Leipzig és a dán Bröndby, valamint a Videoton másodedzőjeként dolgozó szakember jelenleg Németországban van a családjával, a hazai bajnokság alakulását viszont onnan is követi.

– Két hete távozott a Diósgyőrtől. Azóta mivel tölti a napjait?

– Annyi jó még ebben a rossz helyzetben is van, hogy több időt tudok a családommal lenni. Eddig ritkábban láttam őket, volt mit bepótolni az utóbbi 10 napban, mióta itthon vagyok. Igyekszem elfoglalni magam, most például felújítom a házat és a kertet is. A labdarúgástól sem szakadtam el: járom meccsekre és edzéseket is látogatok, hamarosan megyek ki Dániába, majd a terveim szerint Angliába is. Próbálok feltöltődni, kikapcsolódni, szerdától például elutazok egy hétre nyaralni. Kicsit szokatlan még, hogy nem kell reggel bemennem dolgozni, de most ez van, azért csak elfoglalom magam.

– Szombat este mit csinált? Biztosan sejti, hogy miért kérdezem.

– Sajnálom, hogy az új DVTK-stadion felavatását már nem élhettem meg a csapattal, hiszen 13 hónapot töltöttem el a Diósgyőrnél úgy, hogy gyakorlatilag nem volt hazai pályánk. Meggyőződésem, hogy pontok múltak ezen. Magát a mérkőzést egyébként nem láttam, de este megnéztem az összefoglalót, tudom, hogy milyen volt a meccs, azt is, hogy mi történt előtte és utána.

– Akkor bizonyára jóleső érzéssel hallotta azokat a hangokat is, amelyek még mindig önt éltették.

– Persze, jólesik, hogy nem felejtettek el, bár mindig jó kapcsolatom volt a diósgyőri szurkolókkal. Szerintem ha gyengébben játszottunk, azt is elismertem és elmondtam, számomra ez egyértelmű, ezt is fel kell vállalni. Azt a szenvedélyt, amit tudtam, hogy a drukkerektől megkaphatunk, azt megkaptuk, de az plusz lökés, amiben én bíztam, a hazai stadion hiánya miatt nem tudott megvalósulni.

– Először dolgozott Magyarországon. Két hét távlatából milyen érzésekkel gondol vissza az itteni időszakra?

– Összességében nem mondanám, hogy csalódott vagyok, tudtam, hogy hova megyek, hálás vagyok a Diósgyőrnek, amiért megadták nekem a lehetőséget, hogy először vezetőedzőként dolgozhassak. Jól éreztem magam Miskolcon, több-kevesebb sikerrel próbáltam mindig a legtöbbet kihozni a csapatból és magamból is. Persze, amikor az embert kirúgják valahonnan, az mindig keserű élmény, viszont szerintem ebből is lehet tanulni. Sajnálom, hogy a vége így alakult. Úgy gondolom, annyit megérdemeltem volna, hogy legalább a szemembe mondják, hogy már nem kellek.

– Amikor 2017 márciusában megérkezett a Diósgyőrhöz, a hozzáállása és a nemzetközi tapasztalata miatt sokan úgy vélték, hogy újszerű látásmódot hozhat a hazai labdarúgásba. Milyen tapasztalatokat szerzett, volt befogadóképesség az ön által képviselt szemléletre?

– Kétfelé bontanám ezt a témát. Először is, szerintem az a normális, ha valaki őszinte. Ezzel szemben Magyarországon megtanultam: nem szabad minden esetben őszintének lenni, mert utána sértődés van belőle. A játékosoknak is mindig szemtől szembe megmondtam, ha valami nem tetszett vagy másképpen működött, ha pedig a döntéseimről kérdeztek az újságírók, őszintén elmondtam, hogy miért döntöttem úgy. Annyit mindenképpen megtanultam otthon, hogy az őszinteség nem feltétlenül vezet jóra. A másik: az általam elképzelt játékstílus szerintem működött, hiszen annak ellenére, hogy az ősszel is volt egy peches szériánk – és itt most nem szeretném megemlíteni a játékvezetők szerepét –, a játékunkat nem érhette panasz. Tavaly tavasszal nehéz helyzetben vettem át a csapatot, de bennmaradtunk. Ez a dolog csak akkor vezethet sikerre, ha a kellő szenvedély és a lelkesedés mindvégig megvan. Ez a végén talán egy kissé megtört, nem hittek a játékosok annyira benne.

– Ha hívnák, dolgozna még Magyarországon?

– Persze, hogy dolgoznék! Nem vagyok fáradt, nincs szükségem hosszas feltöltődésre, idő kérdése, hogy mikor talál meg a következő feladat. Ahol egy ajtó bezáródik, egy másik kinyílik, szokták mondani. Biztos vagyok benne, hogy az általam elképzelt stílus máshol egy kicsivel több szerencsével működne.

– Nem áll jól a Diósgyőr, az ön nélkül lejátszott két mérkőzésén gólt sem rúgott, kétszer veszített. Hogy látja, bennmaradnak?

– Bízom benne, hogy kiharcolják a bennmaradást, ez a klub, a város és a szurkolók megérdemlik, hogy az NB I-ben maradjanak.

(nepszava.hu / Hatos Szabolcs)

 

By |2018-05-08T22:20:07+00:00április 20th, 2018|Archívum, Hírek|0 Comments