Németh Miklóst ajándékba kapta – olimpiai bajnoki címig segítette

Németh Miklóst ajándékba kapta – olimpiai bajnoki címig segítette

Németh Miklóst ajándékba kapta – olimpiai bajnoki címig segítette

Kulcsár Gergely 1973-ban már nem versenyzett, viszont továbbra is közeli kapcsolatban maradt sportágával, hiszen Koltai Jenő tanár úr úgy döntött, hogy átadja neki tanítványát, Németh Miklóst.

– Az edzőséget már a KSI-ben is próbálgattam, majd 1968-tól a TF-en rengeteg fiatallal foglalkoztam. A minőségi ugrás 1973-ban következett be, amikor elkezdhettem foglalkozni Miklóssal, akinek akkor már nem a klasszikus értelemben vett edzőre volt szüksége, hanem sokkal inkább egy olyasvalakire, aki egészséges kontrollt jelenthetett a számára. Ekkor ugyanis már az ő elképzelései domináltak. A célom csak az lehetett, hogy az én tanácsaimat is meghallgassa, s azután döntsön. Természetesen máig is örülök, hogy a hatalmas világcsúcsot jelentő, első dobásával kivívott montreali győzelmében nekem is van egy kis részem. Bizonyára ez a siker hozta meg számomra az 1977-ben nekem ítélt, komoly szakmai elismerést jelentő „Mesteredző” címet.

   – A montreali sikert követően Ön egészen a moszkvai olimpiával bezárólag a válogatott szakágvezetője is volt.

– A játékok után Békesi László, a szövetség akkori elnöke ismételten vétózott, de végül csak kiengedtek Kuvaitba, ahol házasságom legszebb éveit éltem meg az olykor 250 fősre duzzadt magyar kolónián. Amikor 1993-ben végleg hazajöttünk, mindjárt szembetűnt, milyen nagyot változott itthon is a világ. Csak elvétve adódnak olyan fiatalok, akik a „pénztelen” edzősködéssel komolyabban akartak foglalkozni. Jómagam 1996-ben lettem nyugdíjas, de kiegészítésként még hosszú éveken keresztül dolgozgattam.

 – Visszatekintve pályafutására, mire gondol vissza örömmel és van-e olyan kérdés, amellyel kapcsolatosan nem maradéktalanul elégedett?

– Kicsivel több szerencsével olimpiai bajnok is lehettem volna, akikkel egészen másként foglalkoztak annak idején. Egy alkalommal például lakásügyben szerettem volna segítséget kérni, de a megfelelő helyen azt közölték velem, hogy csak olimpiai bajnokok ügyeivel foglalkoznak. Nagyon örülök, hogy a Koltai-féle iskolába járhattam, mivel mesterem abszolút nemzetközi szaktekintély volt, aki folyamatosan és magas szinten tovább képezte magát. Ő a klasszikus gerelyhajító iskolát képviselte. Megfelelő sorrendiséggel működtette a testet, amelynek a kidobásra kifeszített íjhoz kellett hasonlítania. Nagy szakmai sikernek tartom, hogy Németh Miklóst sikerült meggyőznöm a felsőteste kisebb mértékben történő elcsavarásáról. Arra is rá tudtam őt beszélni, hogy hosszas gyakorlással mintegy 10-15 centiméterrel megnagyobbítsa a dobóterpeszét.

 – Legeredményesebb tanítványával azóta milyen a kapcsolata?

– Miklós nagyon figyelmes velem szemben. Laza rendszerességgel felhív, többször is megrendezte a kerek születésnapos ünnepségeimet. A Váci Reménység atlétikai pályáján – amely egyébként a Váci Egyházmegye tulajdonában van – immár tizenvalahány éve rendszeresen megtartja a Németh Miklós gerelyhajító versenyt, amelyen legutóbb 120 indulót jegyzőkönyveztek. Az egyéb ajándékok mellett az, aki korosztályában az előző évi eredményt felülmúlja, az kap egyet a Németh Miklós által kifejlesztett gerelyből.

 – Legsikeresebb emberén kívül mást is megemlítene?

– Feltétlenül ide kívánkozik Paragi Ferenc neve is, aki a legjobb adottságokkal rendelkezett ehhez a versenyszámhoz, ám kivételesen nagy dobásait az igazán fontos versenyeken soha nem tudta megismételni.

– Miként telnek a nyugdíjas mesteredző napjai?

– Miután 2011-ben, 54 évi házasságot követően meghalt a feleségem, úgy alakult az életem, hogy két éve visszaköltöztem Vácra. A döntésemet jelentősen megkönnyítette, hogy a még élő, két nővérem ugyanitt lakik. Tévéfüggő lettem – elsősorban a sportműsorokat figyelem. Kimozdulásokra kedden és szombaton mindig sort kerítek. Ekkor előbb a Héliában erősítek, majd a Lehel piacon bevásárolok. Sajnos, a tarokkpartink már korábban szétesett, ultizni viszont hetente egyszer bevonatozok Budapestre. Eddig még nem volt időm unatkozni. Ha pedig otthon vagyok, szívesen főzök, s ez a szenvedélyem bizony igen sok időmet elviszi. Édesanyám receptjeit máig is örömmel használom; tőle elsősorban a töltött káposztát és a csirkepaprikást vettem át. A húslevesek számos változatát főzöm ínyenckedve. Bőven van miből válogatnom recepteket, hiszen legalább harminc szakácskönyvem van…

 – Már eddig is szép kort ért meg, tavasszal betöltötte a 84. évét. Vannak még komolyabb tervei?

– Mivel egyelőre semmi szervi bajom nincsen, így remélem, hogy még sokáig élek. Martin Luther Kinget idézve, nekem is van egy álmom. Szeretném megérni, hogy egyszer én is a Nemzet Sportolója lehessek.

(MET / jochapress)

 

By |2018-05-05T07:43:50+00:00április 19th, 2018|Archívum, Hírek|0 Comments