Babos Tímea: a sütiktől a világ élvonalába

Babos Tímea: a sütiktől a világ élvonalába

 

Babos Tímea: a sütiktől a világ élvonalába

Thomas Drouet egy erőnléti edző Monacóból, s immár arról híres, hogy világbajnok s Grand Slam-győztes játékosa van, akit úgy hívnak, Babos Tímea.

Egy elegáns budapesti szálló halljában arról beszélgettünk vele, hogyan volt képes visszahozni teniszezőjét egy olyan mélypontról, amikor a játékos azt a kérdést tette fel magának: van egyáltalán értelme annak, hogy teniszezik? A gátak áttöréséről, egy mindent megváltoztató délutáni cincinnati sétáról és arról is mesélt nekünk, miért kezdett el egyáltalán foglalkozni a 21 évesen technikailag gyenge, de komoly akaratú Babos Tímeával.

– Mi, magyarok alig ismerjük önt, engedjen meg néhány magánéleti kérdést!
– Tessék!

– Ön monacóinak mondja magát vagy franciának?
– Francia vagyok.

– Egy fia van…
– Nem, már kettő. Egyikük három-, a másik nyolcéves.

– Lehet mondani, hogy Monacóban lakik?
– Igen, de 35 hetet Tímeával utazom az évben, a versenyei 99 százalékán ott vagyok, és a felkészülési időszakban is. Szóval olyan 15-17 hetet vagyok otthon.

– Hogyan került kapcsolatba a tenisszel?
– A nagypapám játszott, de ő eredetileg futballista volt. Fogtam egy teniszütőt, és falaztam folyamatosan 9 éves koromtól kezdve.

– Ha jól néztem, a legjobb ezerbe sem került be, ezek után inkább trénernek állt?
– Tudja, ha az ember olyan átlagos keresetű családból jön, mint én, nincs meg a pénzügyi háttér ahhoz, hogy ki tudja fizetni a sok utazást a versenyekre, az edzőket. Évi tíz tornán vettem így részt, ez nem volt elég a komoly előrelépéshez. Ezért hagytam fel a tenisszel.

– Így kezdődhetett rögvest az edzői karrier.
– Amikor 18 éves voltam, lehetőségem lett volna egyetemre menni az Egyesült Államokban, mert top 10-es voltam a juniorok között. De a szövetség jó pár dolgot nem fizetett ki, amit ígért, így véget ért a kaland. A monte-carlói klubban, ahol játszottam, felajánlották, hogy dolgozzak edzőként. De rövid idő után eljöttem onnan.

– Belevágott a profi világba. Hogy néz ez ki, az edzők feladnak hirdetést, adatbázisban frissítik az önéletrajzukat? Hogy lett például a későbbi Grand Slam-győztes, világbajnok Marion Bartoli trénere?
– Eleinte edzőpartnerként több játékos mellett ott voltam, például Rafael Nadal mellett is. Majd az ausztrál Bernard Tomicsot kezdtem el edzeni, de aztán ennek is vége szakadt. (Tomics apja egy ízben megtámadta és lefejelte Thomas Drouet-t, rendőrségi ügy és kártérítés lett a vége – a szerk.) Párizsba mentem a Roland Garrosra, hogy munkát keressek. Átnéztem a lapokat, portálokat, s azt olvastam, Bartoli edzőt keres a csapatába.

– Egy újsághirdetésre jelentkezett Bartoli mellé edzőnek?
– Így van. Ugyanannyi idősek vagyunk, ismertük már egymást korábbról, így könnyebb volt azért a helyzet. Volt egy közös ismerősünk, aki összehozott végül bennünket, találkoztunk, egyből rokonszenvesek voltunk egymásnak, s elkezdtük a munkát.

– Nem a legelegánsabb kérés, de tudna különbséget tenni Babos és Bartoli között?
– Alapvetően a koruk: Bartoli 29 volt, mikor elkezdtünk dolgozni, nem igényelt mindenhez tanácsot. Tapasztalt volt. Tímea 2 éve játszott a WTA Tourban, 21 éves volt a közös munka kezdetén, alig volt tapasztalata. Fel kellett építeni őt. Viszont mikor láttam, hogyan térül meg a befektetett meló, annyi energiát adott nekem, hogy az hihetetlen.

– Babos Tímeát mikor látta először teniszezni?
– Vele is volt közös ismerősünk, egy erőnléti edző, ő kötött össze bennünket. A Shenzhen Openen ültünk le először beszélgetni, viccelődtünk sokat, szimpatikusnak találtuk a másikat. Aztán a 2014-es Australian Open után én abbahagytam a munkát akkori kínai játékosommal, s erről Tímea is tudomást szerzett. Küldött nekem egy üzenetet, hogy örülne, ha az edzője lennék. Párizsba hívtam, megnéztem ott egy versenyen, együtt vacsoráztunk, s úgy döntöttem, próbáljuk meg. 2014 tavaszán, egy riói tornán alkottunk először egy csapatot.

– Emberileg tehát passzoltak, na de mi nyerte el a tetszését a pályán látottakból?

– Komoly potenciált éreztem benne. Jól szervált, ügyes volt a hálónál, a nyeséseivel sem volt gond, és nagy erőbedobással játszott. Én azokkal a teniszezőkkel tudok jól együtt dolgozni, akik lendületesen, agresszíven játszanak.

– A technikáját is jónak érezte?
– Nos, a technikája nem volt épp a legjobb, amikor nekiláttunk a munkának. Sérülés után volt, ez is hozzájárult, hogy fizikailag is komoly lemaradása volt. És túlsúlyos volt.

– Túlsúlyos? Ez érdekes, ekkor már hét WTA-tornagyőzelmet számlált párosban, az embernek nem az ugrik be egy ilyen szintű játékosról, hogy súlyproblémái lennének.

– Kólát ivott, sok kenyeret evett, előszeretettel fogyasztotta a sütiket, nem figyelt oda az étrendjére.

De egy rossz mentális állapotú embernél ez nem furcsaság.

– Mentálisan mélyponton volt?
– Teljesen. Nulla önbizalma volt, hit nélkül játszott, elveszett volt a pályán.

(A teljes cikk az mno.hu oldalain olvasható)

 

By |2018-03-04T09:11:59+00:00február 28th, 2018|Archívum, Hírek|0 Comments