90 éves az egykori világcsúcstartó

90 éves az egykori világcsúcstartó

90 éves az egykori világcsúcstartó

Szombaton részt vett egykori világhírű atlétatársa, Tábori László temetésén, hétfőn pedig a szokásos sportuszodai úszásával ünnepelte 90. születésnapját Béres Ernő, egykori világcsúcstartó középtávfutó.

jochapress.hu ez alkalomból beszélgetett a Budán, a Margit híd közelében lakó jubilánssal.

– Több mint 80 éve, 1936-ban tettem meg az első lépéseket az atlétika világa felé, amikor jelentkeztem a Dunakeszi Magyarságban. Négy esztendővel később, az akkori KISOK versenyek egyikén, a váci Piarista Gimnázium tanulójaként szereztem első bronzérmemet. Ez elég volt ahhoz, hogy Lichtenecker László vándoredző kiemeljen és a Váci Vasutas atlétáihoz irányítson.

– A II. világháború évei az Ön pályafutásának sem tettek jót.

– Olyannyira, hogy éveken keresztül be kellett érnem a Vasutas Bajnokságok érmeivel és két, mezei bajnokság aranyérmével. Az első, figyelemre méltó részsikert 1950-ben, a szezonzáró versenyen, Nyíregyházán értem el, ahol az akkori legjobbak – Kovács “Bütyök” József, Garay Sándor, Jeszenszky László, Juhász Béla – előtt ötezren én lettem az első. 1951-ben megnyertem az 1500 méteres bajnokságot az Ob-n, 1952-ben pedig 2. lett. Kijutottam a helsinki olimpiára is, ahol5000 méteren hetedikként végeztem. A stopperrel a kezében futó finn Paavo Nurmi és a csehszlovák “lokomotív”, Emil Zatopek voltak a példaképeim.

– 1953-ban eljutott pályafutása csúcsára: világcsúcstartó lett.

– A Népstadionban szeptember 23-án rendezték a csúcskísérletet, amelyen Garay, Béres, Rózsavölgyi István, Iharos Sándor sorrendben futottunk és az elért 15:29,2 perccel sikerült a tervünk megvalósítása.

 – A következő rekordoknál már nem került be a váltóba. Miért?

– Elsősorban az volt a gond, hogy Iglói Náci bácsi kérésére sem hagytam ott a Vasast azért, hogy a Honvédban együtt edzhessek a legjobbakkal. A testnevelő tanári hivatás számomra többet jelentett: a gödöllői és a kertészeti egyetemen, majd a SOTE testnevelési tanszékén és végül a Szentendrei Katonai Főiskolán összesen négy évtizedet dolgoztam, utána vonultam nyugdíjba.

 – Harmadik évtizede nincs állandó elfoglaltsága. Miként telnek a napjai?

– Hatvanhárom éve élek boldog házasságban egykori távolugró feleségemmel. Két lányom, három unokám és három dédunokám van. Mindmáig hetente négyszer úszom és háromszor kocogok a Hármashatárhegyen. Ma is örömmel emlékezem arra, hogy tanítványom, Szabóné Nagy Zsuzsa 4. lett a tokiói olimpián (1964) a 800 méteres síkfutásban. Egyébként országos versenybíró vagyok, legutóbb néhány hete az Iharos Sándor emlékversenyen működtem közre.

(jochapress / Jocha Károly)

 

By |2018-07-31T17:29:11+00:00július 31st, 2018|Archívum, Hírek|0 Comments