dalnoki-jeno

Dalnoki Jenő (Budapest, 1932. december 12. – Budapest, 2006. február 4.) olimpiai bajnok labdarúgó, labdarúgóedző. A Ferencváros emblematikus figurája volt: 1947-től 1987-ig 45 éven át – öt év megszakítással – folyamatosan a klub szolgálatában állt! 2006-ban Labdarúgó Akadémiát neveztek el róla, ahol 6–14 éves korú gyerekekkel foglalkoznak.

Családja

Szülei Dalnoki Jenő, pék és Nagy Terézia voltak. Felesége Subecz Ilona, lánya Dalnoki Ildikó kosárlabdázó, veje Berényi János, közgazdász, sportvezető

Pályafutása
Ferencváros
1947-ben tizenöt évesen kezdett a zöld-fehéreknél focizni. Három év múlva már az első csapat tagja volt. Kétszeres bajnok egyszeres MNK győztes. 1963-ban VVK elődöntős, 1965-ben győztes. Összesen 439 mérkőzésen szerepelt a Fradiban, ebből 283 bajnoki, 132 nemzetközi, 24 egyéb hazai díjmérkőzés. Góljainak száma: 21 (9 bajnoki, 12 egyéb), amit főleg 11-esek rúgásával szerzett, mivel szinte mindig balhátvédként játszott. Idejében a területvédelem elve érvényesült a hátvédek játékában, szemben a mai emberfogásos taktikával. Ezáltal a védők alig mentek át az ellenfél térfelére.

Ami játékstílusát illeti, méltán tekinthetjük a mai erőfutball egyik előfutárának. Szorosan fogta a területére betörő csatárt és kompromisszumok nélkül, testi erejének bevetésével próbálta szerelni öt illetve akadályozni mozgásában. Ezáltal az akkori futballban időnként durvának tűnt. Visszafogott játéka esetén a szurkolók az akkor szállóigévé vált “puha vagy Jenő” bekiáltással buzdították.

Válogatott
1952-ben a helsinki olimpián aranyérmes az alakuló Aranycsapattal. 1952 őszén politikai nyomásra sem volt hajlandó nevelő klubjából átigazolni a biztos válogatottságot ígérő Honvédba. 1960-ban a római olimpián bronzérmes. A válogatottban 1952 és 1961 között összesen 14 alkalommal szerepelt, 1959-60-ban nyolcszoros olimpia válogatott.

Edzőként
1966-tól anyaegyesületénél kezdett el edzőként dolgozni. 1970-ben egy mérkőzésre az első csapat vezetőedzője. 1973 és 1978 között öt idényen át 264 mérkőzésen ült a kispadon. Egy bajnoki cím, három MNK győzelem és egy KEK második hely 1975-ben a legfontosabb sikerei.

1979-82 között az MLSZ munkatársa volt. Két éven át az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya. Ezt követően két idényen át Tatabányán vezetőedző. 1984-ben a másodosztályba kieső Nyíregyházi VSSC edzője lett. 1985-ben mesteredző lett, ekkor visszatért az Üllői útra, de korábbi sikereit már nem tudta megismételni.

Sikerei, díjai
A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1955)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1994)
Játékosként
Magyar bajnok: 1962-1963, 1964.
MNK: 1957-1958.
VVK 1. (1964-1965), 3/4 (1962-1963).
Olimpiai bajnok: 1952, Helsinki.
Olimpiai bronzérmes: 1960, Róma.
Edzőként
Magyar bajnok: 1973-1974, 1975-1976, 1977-1978.
KEK 2.: k: 1975-1976.
MNK győztes:1974-1975.