Bay Béla (Szinérváralja, 1907. február 8. – Budapest, 1999. július 26.) vívó, mesteredző, sportvezető.

Sportpályafutása

1924-tő a Szatmári SE, 1927-től a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), 1948-tól a Budapesti Haladás vívója volt. Mindhárom fegyvernemben versenyzett. 1933-tól 1948-ig mindhárom fegyvernemben tagja volt a magyar válogatottnak. Részt vett az 1936. évi és az 1948. évi nyári olimpiai játékokon. A Sporttanárképző Intézetben (SPOTI) vívómesteri oklevelet szerzett. Aktív pályafutását 1952-ben fejezte be.

Sporteredményei

tőrvívásban:
Európa-bajnoki 3. helyezett (csapat: 1935)
főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933)
kétszeres magyar bajnok (egyéni: 1936, 1947)
kardvívásban:
főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933)
párbajtőrvívásban
főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933)
négyszeres magyar bajnok (egyéni: 1935, 1937 ; csapat: 1941, 1944)
Edzői és sportvezetői pályafutása

1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktori oklevelet szerzett. Még aktív pályafutása alatt, 1938-tól a Magyar Vívó Szövetség tanácstagja, majd alelnöke lett. Jelentős részben az ő tevékenységének köszönhető, hogy a II. világháború után a magyar vívósport ismét a világ élvonalába került. Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon sportolóként is részt vett, de egyúttal ő volt a magyar vívóválogatott vezetője is. 1951-től a válogatott edzője és szövetségi kapitánya lett. Ezt a posztot 1961-ig, majd 1968-tól 1976-ig töltötte be. Vezető edzője volt még a Budapesti Lokomotív, a Budapesti Törekvés, majd a BVSC vívószakosztályának is. Közben a Testnevelési Főiskola címzetes docense, majd címzetes főiskolai tanára lett. Nevéhez fűződik a magyar párbajtőrstílus kidolgozása. Kiemelkedő érdemei közé tartozik, hogy 1961 szeptemberében a Testnevelési Főiskolán, önálló szakágként, beindította a vívómesterképzést. Ezzel jelentős szerepe volt abban, hogy a vívás, mind a mai napig Magyarország egyik legeredményesebb olimpiai sportága. Tevékenységének 27 éve alatt a magyar vívók 8 olimpián 18 arany-, 11 ezüst- és 12 bronzérmet, a világbajnokságokon pedig 34 arany-, 41 ezüst-, és 33 bronzérmet nyertek.

1958-ban és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.

A vívás mellett vadászattal is foglalkozott, 1947-től 1949-ig a Magyar Vadászok Szövetségének alelnöke volt.

Díjai, elismerései

Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)
Sport Érdemérem arany fokozat (1955)
Szocialista Munkáért Érdemérem (1962)
Magyar Olimpiai Érdemrend (1992)
NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozat (1997)
Magyar Örökség díj (1997)
A Nemzetközi Vívó Szövetség hírességek csarnokának tagja (2013)
Emlékezete

Halála után emlékére a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminiszter Bay Béla-díjat alapított „azon edzőknek, sportszakembereknek, akik jelentős nevelő-oktató tevékenységükkel, s egész életművükkel a magyar sportot, a magyar sportolókat az egész világon elismert eredményeikhez segítették.”