Sebes Gusztáv, született: Scharenpeck Gusztáv (Budapest, 1906. január 22. – Budapest, 1986. január 30.) labdarúgó, edző, az Aranycsapat szövetségi kapitánya.
Pályafutása
Játékosként
Sebes Gusztáv a Haladásban kezdett futballozni 1919-ben, majd 1940-ig tartó pályafutása során szerepelt a Vasasban, az egy időben a Hungária FC nevet viselő MTK-ban, s a kék-fehérek tagjaként három bajnoki címet is nyert. 1936-ban egy találkozón pályára lépett a magyar válogatottban. Játszott Franciaországban is: 1925-26-ban a Sauvages Nomades, 1926-27-ben pedig a Club Olympique Billancourt labdarúgója volt. 1927-ben fél évet a nagyhírű budai gyárban /MOM/ revolver padon dolgozott. Ez idő alatt a vállalat csapatát erősítette. Itt játékostársa volt Toldi Géza.
Edzőként
Legeredményesebb kapitányunk 1940-ben a Szentlőrinci AC trénereként kezdte nagyszerű edzői pályafutását. 1968-ig szakvezetője illetve szakmai tanácsadója volt a Budafok, az Újpesti Dózsa, a Honvéd és a DVTK együttesének is. 1945-től 1949-ig a magyar válogatott edzője, 1949-től 1956-ig pedig szövetségi kapitánya volt. Irányításával nemzeti együttesünk 1952-ben olimpiai bajnok lett Helsinkiben, az 1954-es svájci világbajnokságon pedig ezüstérmet szerzett. A sporttörténelembe talán 1953-ban Londonban, az évszázad mérkőzésén írta be nevét kitörölhetetlenül: az általa vezetett Aranycsapat 6:3-ra győzte le az addig a verhetetlennek hitt angolokat. A Moszkva válogatottja ellen vívott két találkozót is beleszámítva összesen 69 mérkőzésen irányította nemzeti tizenegyünket, nála többször csak Baróti Lajos (117 meccs) dirigálta a magyar válogatottat.
Sportvezetőként
1946 decemberében megválasztották a magyar labdarúgó edzőtestület elnökének.
1948 áprilisától 1960-ig a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökeként dolgozott. 1954-ben alapító tagja volt az Európai Labdarúgó Szövetségnek (UEFA), s 1954-től 1960-ig ő volt a testület alelnöke.
Sikerei, díjai
Magyar Köztársasági Érdemrend ezüst fokozata (1947)]
Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1951)
Munka Vörös Zászló érdemrendje (1953)
Mesteredző (1961)